Randitime ingyenes társkereső, a társkereső oldalak krémje

Napló


Sok kritika éri a nőket,

Ezen az oldalon is, meg más helyeken is, hogy nem tudják, mit akarnak, beképzeltek, nem válaszolnak levelekre. Erre szeretnék most reagálni. Nem tudom, ugyan, hogy minek, vagy hogy miért? Talán azért, mert van véleményem ez ügyben, és most éppen ráérek. Hátha valaki elolvassa. Van itt valami élet ezen az oldalon? Társkeresnek itt a tagok egyáltalán? Elkalandoztam. Visszatérek a témámhoz. Valamivel több, mint egy éves társkeresői pályafutásom alatt kaptam nem kevés levelet, és a kezdetek kezdetén, még lehetetlennek éreztem, hogy valamilyen választ ne írjak mindegyikre.

Rejtély, hogy miért akartam én mindenkivel tisztességes lenni? Mert velem, nem voltak azok. Nem azt nehezményezem, ha valaki, nem válaszolt, vagy nem jött el a találkára, mert ez nagyon szelíd sérelem volt, de nem is volt igazi sérelem, hisz mindenkinek megvan a joga nemleges választ adni, akkor is, ha a kérdező azt nem szívesen hallja. Még az anyakönyvvezető színe előtt is szabad nemet mondani! Meg is kérdezik direkt. Hát, akkor itt miért nem szabad?

Lányok, fiúk! Hölgyeim és uraim! Szabad a kosár. Attól, hogy néhány szót írásban váltottunk ismerkedés céljából, még nem tartozunk egymásnak örök hűséggel. Természetesen, én is sok nemet kimondtam, és mint említettem, a kezdetek kezdetén még igyekeztem kedvesen, finoman tálalni, de akárhogyan is tálaltam, azért az keserű falat volt, elismerem. Kaptam rá válaszul, sok mocskos, nyomdafestéket nem tűrő levelet, amiket, ha összehasonlítottam a bemutatkozáskor írott első levelekkel, csodálkoztam, hogy ugyanaz az ember írta őket.

Akadtak bosszúálló egyedek is, akik odáig fajultak, hogy letiltattak az oldalakról. Le kellett nyelnem brutális sértéseket apám korú férfiaktól, akikhez a tisztelet hangján szóltam, de mivel a szó NEM volt, fel lettem világosítva, hogy nem érek semmit túl a negyvenen, mint nő, és elég szép tisztesség nekem, ha édesapámmal egykorú férfiak érdeklődnek irántam, tehát inkább hálás alázattal igent kellene mondanom. Érthettem ebből aztán, hogy másnak úgysem kellek, szerinte. Voltak páran, akik azt hitték 10 perc csetelés, vagy 2 levél váltása után, hogy most már ásó, kapa, nagyharang, és erkölcstelen céda vagyok, ha mással is csetelek. Nagyvonalúan "dobtak" aztán, merthogy ők tisztességes nőt keresnek, nem ILYET.

Volt aki, határozottan csomagolásra szólított fel, de azonnal, és már indult az anyakönyvvezetőhöz, pedig még sohasem láttuk egymást, és hetekig írogatott utánam. Ezekre mind kultúrválaszt kellett volna adnom? Inkább nem adtam semmilyet. Hát, ez az oka, hogy én ma már, nem érzem kötelességemnek minden levelet megválaszolni. Meg aztán, akárhogy tálaljam is, a nem, az nem. Rossz ízű, keserű falat. Egy megoldást látok erre a problémára, ha ahelyett, hogy megorrolnánk bárkire, amiért nem méltatott válaszra, tudomásul vennénk, hogy az is válasz, méghozzá nemleges, és örülnénk, hogy nem szórakozik velünk előbb pár hétig. Mert én örülök. Ha nincs válasz, az nem tragédia. Nekem. Mert én az igazit keresem itt, nem valakit, akárkit, bárkit, és mint mondottam volt, szabad a kosár is. Hát, miért fussunk fölösleges köröket, és miért jobb, ha a sokadik levélben sértegetjük egymást, amire semmi okunk sincs, mintha szépen csöndben maradunk?

Hozzászólások


Adolfina

  • Publikálva 3 évvel ezelőtt
Teljesen egyetértek veiled.As emberek sajnos nem tudják elfogadni a nem-st.Pedig nem rehashed mindenki mindenkinek.

palooo

  • Publikálva 4 évvel ezelőtt
Osztom a meglátást...

Rya1959

  • Publikálva 5 évvel ezelőtt
Sajnos, minden társkeresőn ez megy!! Sok-sok csalódás, hazugság, és csak a ****!!! Egyetértek veled! Köszönöm, hogy elolvashattam a naplódat! Rya